Sógorom talált egy jártas kotorékot, így egy vasárnap délután úgy döntöttünk, hogy kiülünk a kotorék mellé, hátha sikerrel járunk. Pár óra várakozás után megjelent az anyjuk, de hamar kiszagolta, hogy ott vagyunk, gyorsan eloldalgott. Egy bokor mögött telepedtem le, majd szép lassan közeledtem, a táskám hátul maradt, ez jelentős melléfogás volt.
Négy óra várakozás után előbújt az első bátor őrszem, elég bátortalan volt, de szép lassan megbarátkozott a mozdulatlan alakommal. A nap kezdett lemenni, domboldal mögött voltunk, ezért nem volt sok idő fotózni. Vaku a gépen, Sigma 70-300mm F4.0-5.6 a 300d-n (nem ma készültek a képek 
2007-ben) iso800. Minden kis mozdulatra azonnal reagáltak, a vaku egyáltalán nem zavarta őket, kicsik lévén még nem félnek az embertől, de ha hirtelen mozdultam volna, elbújnak és vége a fotózásnak. Táskám hátul, akkumulátor lemerülőben, nem lett volna hátrány, ha elrakom a csere akkumulátort .
Rettenetesen élveztem köztük lenni, nézni ahogy játszanak, vadásznak. Nem mozogtam, így volt, hogy pár méter távolságra voltak. Aztán mikor már sötétedett, megijedtek valamitől és elbújtak. A sikeren felbuzdulva kiültünk pár héttel később, de akkor már nem jártunk szerencsével.
Baromijók lettek…az ellenfényes-derítettek rendesen oda….nak!:)
Megérte várni!:)
Köszönöm, rettenet jó volt, azóta sem sikerült ilyen kicsikre akadni.
Good job. Should upload to wildstockphoto.com!