Új projekt a láthatáron

A projekt

Hetente előhivatok/nyomtatok egy képet, azt kiteszem magam mellé, munkahelyen, otthon. 13×18 cm-es nagyításokat gondoltam, nem túl drága, keret van hozzá, könnyű cserélni. A lényeg, hogy ugyanazt a képet nézzem hosszabb ideig, akkor is, ha már látom miért rossz (mazohizmus).

Milyen képek kerülnek keretbe?

Azt még nem döntöttem el, hogy milyen képeket válogatok ki erre a célra. Mindig Sokszor érzem úgy, hogy van valami egy képpel, hibás, de nem tudom megmondani mi az, ha 1 héten keresztül kell bámulnom, csak rá fogok jönni :). Visszatérve a képekre, úgy lenne az igazi, hogy az előző héten fotózott képekből véletlenszerűen választanék egyet, de ezt a híúságom biztosan nem fogja engedni, valószínűleg az átlagosnál jobbnak tartott képeket fogom kidolgoztatni függetlenül attól, hogy mikor készültek.

Mit várok tőle?

Azt szeretném elérni, hogy lássam, észrevegyem a hibákat és legközelebb ügyesebben csináljam :). Kritikát szeretnék, nyomtatott képeknél azt vettem észre, hogy aki arra jár ránéz, véleményt mond, neten elég nehéz rendes kritikát kapni (ezekben a kemény lájkolós időkben :)).

365 projekt – 50mm, pipa

Ez a nap is elérkezett, befejeztem, egy éven keresztül készítettem, publikáltam 50mm-es objektívvel képeket.

50mm

Itt figyeltem fel a felhívásra, az első képek feltöltésekor még nem gondolam, hogy 1 évig fogom csinálni. Kezdettől fogva naponta töltöttem fel képeket, az első hónap után azt gondoltam, hogy meg kéne próbálkozni egy 365 napos projekttel.

Nem gondoltam volna, hogy ennyit fogok belőle tanulni. Az első pofon az volt, hogy fel kellett ismernem, nem tudok élességet állítani (most sem – a szerk.) Aztán szépen sorban jöttek a képek, visszanéztem azokat és lassan felismertem, hogy mit kéne másként csinálnom. Persze rengeteg nyitott kérdés maradt, aki tud jó kompozícióról szóló könyvet, kérem jelezze.

A felszerelés

Canon 50/1.8 II objektívem volt, szerettem is, szeretem is, bár a fókuszával, bohekjével sosem voltam kibékülve, de egyszerű, mint a faék, éles is, nem zavaró a jelenléte, ideális objektív. Használtam filmes vázon (Canon 300V), meg persze digitálison (Canon 300d, 30d) is.

Filmes vázon normálobjektívként imádtam a látószögét, utcán hasznosnak bizonyult, aps-c érzékelővel enyhe teleként alkalmasnak bizonyult portrézásra, közgyűrűvel makrózásra is, vagy csak úgy lefényképezni bármit, ami kicsit is érdekel, persze a vadon élő oroszlánok kivételt képeztek ;).

Aztán jöttek a kölcsön kapott fényképezőgépek, egy Kiev-4 és egy Pentacon Six, Canon 300V, FED 3. Kiev-et nagyon szerettem utcán, vonaton használni, régi, precíz gép, élvezet használni, egyedül a távmérőt volt nehéz megszoknom, af-hez szokott kezem nehezen állt rá :).  A Pentacon Six-et már csak mérete miatt sem vittem magammal utcára, szeretnivaló szerezet ez, sajnos csak rövid ideig vendégeskedett nálam. Egy kicsit kilóg a sorból, középformátumú, így az ötvenes obi ezen nagylátónak számít, de az 50mm a lényeg. 300V-t is megszerettem, kicsi, könnyű, utcán is könnyen lehet használni.

Fotók

A digitális, filmes képek aránya 70:30, ami eléggé meglepett, hiszen előtte egyáltalán nem fotóztam filmre.  Elég sokat fotóztam gyerekeket és azt hittem, hogy elég sokat fotóztam utcán, de sajnos nem, ezen változtatni szeretnék a jövőben. A színes, fekete-fehér képek aránya 60:40, azt hittem színesebb lesz.

A napok gyorsan peregtek, képek készültek serényen, kb a feléig nem is volt semmi gond, aztán kezdett kicsit nehézkes lenni, munkahelyet váltottam, családi problémák, sürgős munkák stb, stb. Szerencsére végig örömömet leltem benne, így elérkezett az utolsó kép is.

Élet az ötvenesen túl

Természetesen továbbra is követem a többi lelkes ötvenest, de én fogom a Kiev-et 35mm-es obival, vagy a 30D-t 100/2.8-al és az ötvenes kicsit pihen most otthon 🙂